Kunszt Johanna élménybeszámolója a Határtalanul! programról

Számomra a Határtalanul program igazán sok élményt adott. Nem csak maga, hogy új emberekkel találkozhattam, de az is hogy megint kicsit jobban megismerhettem az erdélyi kultúrát.

A családommal 3 diákot fogadtunk be, amíg Budapesten volt a másik osztály. Az első nap kicsit izgulva mentem eléjük- még sosem volt részem csereprogramba- viszont kellemes meglepetés ért, amikor körülbelül a 3. nap után annyira jóba lettem velük, mintha évek óta ismertem volna őket.

Itt létük során, 2 napon is elkísértem az osztályt kirándulni. Egyik nap Visegrádra utaztunk, ott megtekintettük a Palotát és a Salamon-tornyot is.

Majd a következő nap ellátogattunk Veszprémbe várost nézni, és a történelmét kicsit megismerni. Innen tovább mentünk Balatonfüredre, ahol az erdélyiekkel megnéztünk még néhány érdekességet. Ezek után a Balaton partján sétáltunk egy kicsit.

Ami nekem meghatározó volt a programok során, az a táncház. Mind a két látogatás során tartottunk egyet. Amikor ők voltak nálunk Szente János néptánc tanárunk volt, aki a rendezvényt vezette. A zenét pedig egy kisebb zenekar szolgáltatta. Személy szerint sohasem néptáncoltam komolyabban. Ezért is volt elképesztő látni, milyen könnyedén megy az erdélyi diákoknak. A második táncház náluk volt. Ezt az ottani diákok maguk tartották.

Erdélyi utunk során Tusnádon szálltunk meg. Még a megérkezés előtt tudtam, hogy sok arrafelé a medve, de arra nem számítottam, hogy a szállás ablakából lesz szerencsém látni egyet. Az első napon a pápalátogatáson voltunk. Felmentünk a nyeregbe, ahol a Csíksomlyói búcsút is tartják, és ott vettünk részt közösen egy szentmisén. Hatalmas élmény volt látni mennyi ember összegyűlt csak azért, hogy II. Ferenc pápával találkozhassanak. A következő napokban elmentünk Böjte Csaba egyik gyermek otthonába, találkoztunk egy tanárunkkal, aki kiköltözött Csíkszeredába, voltunk a Parajdi sóbányában, illetve körbejártuk a fővárost és Tusnádon is kicsit nézelődtünk. Ami még szuper élmény volt, az a csónakázás a Gyilkos-tavon.6 személyes csónakokba ültettek minket és körbe mehettünk a tó egy részén, ellenben nagyon óvatosnak kellett lennünk nehogy a vízből kiálló fatörzsekre felakadjunk. Ez után a Békás-szoroson sétáltunk keresztül, ahol gyönyörű sziklafalakat láthattunk.

A hazamenetel szerencsére zökkenőmentes volt és viszonylag gyors. Nagyon örülök, hogy Erdély ezen részére ellátogathattam és hogy ezt az osztályommal tehettem. Annak meg még jobban, hogy megismerhettem a Márton Áron Gimnázium egy teljes osztályát. Remélem máskor is lesz ilyen jó kirándulásom!

Kunszt Johanna: Határtalanul