Elsőáldozásról gyerekszemmel

... avagy iskolai gyerekszáj

 

Hogyan éli meg a gyermek az első találkozást?
Mit érez? Mire gondol? Komolyan veszi egyáltalán? Vagy nagyon sokat jelent neki?
Mindezekre választ kaphatunk kisdiákjainktól, akik őszintén, szeretettel számoltak be a nagy eseményről.

“Elkezdődött a mise és mise közepén megvallottuk Isten iránti szeretetünket. A mise vége felé megkaptuk az ostyát és úgy éreztem, hogy mostantól bárhova megyek, velem lesz Jézus.” Zita

“De amikor már az áldozásnál voltunk, akkor úgy éreztem, hogy már nincs mitől félnem, mert Jézus már bennem van, segít nekem. Attól a perctől fogva tudtam, hogy Jézus belémköltözött” Flóra

“Oly gyorsan telt a mise és amikor ott volt a pillanat, hogy beálljak a sorba a lábaim elnehezedtek, és egy lépés egy óra volt. Végre megjött a várva várt pillanat és megdermedtem, szótlanul álltam és csináltam a dolgomat. Megettem az ostyát és mérhetetlen öröm töltött el, büszkeség, szerénység és amikor visszaültem, semmi nem ronthatta volna el a tökéletes kedvemet. Ezek után imádtam Istent és hálát adtam neki. Nem is vártam annyira az Agapét.” Júlia

“Aztán Blanka néni azt mondta, álljunk be abba a sorba, amiben majd bevonulunk. Bálint atyával elmondtunk egy üdvözlégyet. Elindultunk. Beléptünk a templomba és akkor egy nagyon jó érzés töltött el. A másik jó érzésem az volt, amikor a szájamba tett az atya az ostyát.” Dalma

“Elmondtunk egy Üdvözlégyet és bementünk. Telt az idő, már nagyon vártam, hogy áldozhassak, mert találkozni akartam Jézussal. Meg egy kicsit éhes is voltam.” Beni

“Bementünk és sokszor énekeltünk. Ezután következett az átváltoztatás. Nagyon izgultunk. Megettük és boldog lettem. Blanka és Neszta nénitől kaptunk egy negyed rózsafüzért.” Jakab

“Köszönöm Jézus, hogy beköltöztél a szívembe és a barátom vagy. Régóta vártam már ezt a pillanatot.” Julcsi

“A templom dugig volt tömve emberekkel. Amikor áldoztam nagy dicsőséget éreztem. Azokban a napokban törekedtem a jóságra, szeretetre. Úgy éreztem, ez a nap a legfontosabb az életemben… Este amikor lefeküdtem, arra gondoltam, hogy bárcsak megismétlődne!” Zsiga

“Ez volt a legjobb napom. Az egész család ott volt és szerintem azok is ott voltak, akik a mennyben vannak és örültek, hogy közelebb kerültem Jézushoz és beköltözött a szívembe. Én szerintem mindenki örült mindennek és mindenkinek. Jézus annak örül, hogyha betudjuk Őt fogadni. Ő mindenkit szeret.” Orsi

“Nagyon izgultam a mise előtt, áldozásnál pedig azért, mert féltem, hogy nem tudom elég nagyra nyitni a számat. De minden jól sikerült (szerencsére). Az egész mise sokkal érdekesebb és izgalmasabb volt, mint a többi. Amikor a misének vége lett, akkor azt éreztem, hogy Jézus még jobban szeret. Ráadásul minden szomorúságom messze-messze szállt.” Marci

“Egyesültem az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel. Rájöttem az áldozás után, hogy csak Jézus tud segíteni. Az elsőáldozásban úgy éreztem, hogy az Úrjézus beköltözött a szívembe. Ezt vártam 7 éves korom óta, hogy majd én leszek az, aki szolgálja Istent, segítséget kér és imádkozik hozzá.” Zsófi

“Nagyon jó volt, mert az Úr Jézus beszállt a szívembe. Az előző napon már csináltam Jézusnak egy szobát a szívemben. És még be is rendeztem. A szívem csücskében volt az ágya. Az ágya mellett volt a Biblia.” Dóri

“Én nem vártam mást, erre számítottam. Nagyon jó volt, hogy Jézust befogadhattam a szívembe. Jó élmény volt.” Martin

“Nagyon örültem, hogy találkoztam Isten barátságával. Én agyon jó volt, hogy minden nagyon jól, a terv szerint ment… Nagyon szépeket mondott bálintatya és nagyon kedves volt.” Beni

“Az elsőáldozás előtt alig vártam, hogy Jézus beköltözzön a szívembe és magamhoz vegyem testét. Boldog voltam, hogy ez megtörtént. Miután visszaültem a padba azt éreztem, hogy teljesen megváltoztam.” Anna